A különleges bánásmódot igénylő gyermekek

Azok: akik állandó, vagy átmeneti jelleggel különböző biológiai, pszichés és szociális okok miatt egyéni, sajátos nevelési igényeik vannak, és ezekhez igazodó bánásmódot igényelnek.

Ide tartoznak:
1. A sajátos nevelési igényű tanulók
- testi fogyatékos
- érzékszervi sérült
- értelmi fogyatékos
- beszédfogyatékos
- autista/autisztikus
- halmozottan fogyatékos
- pszichés fejlődési zavarok

2. A tanulási problémákkal küzdő gyerekek
- tanulási nehézség
- tanulási zavar

3. Magatartás miatt problémás tanulók
- visszahúzódó (regresszív) és depresszív viselkedésű tanulók
- ellenséges (agresszív) és inkonzekvens (engedetlen, kötekedő) tanulók

4. Kivételes képességű tanulók
- intellektuális tehetség (tudományokban kiemelkedő)
- művészi tehetség
- pszichomotoros tehetség (sport, tánc, pantomim)
- szociális tehetség (vezető, szervező, irányító)

A súlyos-halmozottan sérült gyermekek

Náluk a sérülés hátterében, valamilyen, a korai életszakaszban bekövetkező probléma, s ritkábban pedig a későbbi életkorban bekövetkező súlyos, átható sérülés állhat, amit a központi idegrendszert érinti első sorban. A károsodás következtében létrejöhet összetett tünetek együttese, ami a személyiségük fejlődését, és az életben való részvételükben is súlyos hátrányokat jelent. Az eltérő fejlődésük, akadályozottságuk, mind a motoros, kommunikációs, s ezekkel szorosan összefüggő értelmi funkciók területeit is érintik. A motoros területén a fejkontrollt, és a szemkontaktus hiányát, illetve a felegyenesedés, állás, s a helyváltoztatás képességeinek hiányosságait tapasztalhatjuk. Mind ezek mellett a végtagok működésének súlyos zavarai, a mozgásminták koordinációinak, s a beszédszervek funkcióinak zavarai is előfordulnak. A kommunikáció területén a hangzó beszéd hiánya és a nonverbális jelzések bizonytalansága figyelhető meg. ezért nehézséget okoz velük a kapcsolat felvétel. A szenzoros funkciók területén az ingerek alacsony szintű felfogása, feldolgozása, valamint az érzékletek és a mozgásminták, viselkedésformák hiánya, s alacsony vagy túlérzékenység jellemzi ingerküszöbüket. Az emocionális-szociális képességek területén ki kell emelni a feltűnő magatartásformákat, a személyek és tárgyaktól való elvonatkoztatás hiányát vagy zavarát, s inadekvát érzelmi kitöréseket, mint például a hirtelen sírást, vagy nevetést. Mindezek mellé még társulhatnak krónikus betegségek, epilepszia, tartós gyógyszerszedés, s ezek a feltételek tovább nehezítik a személyiségfejlődésüket.

Autizmus

Az autizmus a társas kapcsolatok, a kommunikáció és a rugalmas viselkedés-szervezés zavara. Az autista emberek a megszokott környezet változását nehezen tolerálják, az ingerekre szélsőségesen reagálhatnak. A napi rutinban sokszor irányításra szorulnak, melyben fontos szerepe van a nem verbális eszközöknek is, mint a piktogramok, a strukturált, logikus térszervezés, a teret értelmező színek használata.
A klinikai kép igen sokféle lehet, az autizmus súlyossága, az értelmi színvonal, az egyéb képességek, illetve fogyatékosságok és a gyermek személyisége függvényében.
- Izolált típus: szociális környezetről nem vesz tudomást, kapcsolatot nem tűr, szemkontaktust nem vesz föl, nem beszél, vagy csak sztereotip módon, funkcionális cél nélkül. Tartását, mozgását, aktivitását is bizzarrériák, szimpla, főleg mechanikus sztereotípiák jellemzik. Számos halmozottan sérült, értelmi fogyatékos gyermek tartozik ebbe a csoportba. Prognózisa a legrosszabb.
- Passzív típus: viszonylag jó értelmű, inkább a feltűnő passzivitás, mint a bizarr viselkedés jellemzi, szociálisan nem kezdeményező, de közeledést eltűr, ezért a fejlesztés esélyei ennél a csoportnál a legjobbak.
- Bizarr típus: viszonylag jó verbalitás és értelem, esetleg a normálisat is meghaladó mennyiségű szociális kezdeményezés jellemzi ezt a csoportot. Kapcsolataik nélkülözik a kölcsönösséget, a partner személyiségének figyelembevételét, felületesek. Közeledéseik gyakran inadequatak, sztereotip jellegűek, pl. tartalmukban (azonos, vagy azonos témakörű kérdések sztereotip özöne, személyi adatokról, közlekedésről stb.).

Beszédfogyatékosság

Olyan – ép fizikai hallással bíró – gyermekek, fiatalok és felnőttel, akiknél a beszédfejlődés (verbális és grafikus) menete nem indul meg, kórosan késik, vagy valamely területen hibásan működik.
A beszédfogyatékosság osztályozásánál elsősorban a tüneteket kell figyelembe venni. Ennek megfelelően beszélünk megkésett beszédfejlődésűekről, pöszékről, orrhangzósokról, dadogókról, hadarókról, afáziásokról.
A beszédfogyatékosok kezelése gyógypedagógiai (logopédiai) tevékenység során a szülők bevonásával, otthoni gyakorlatok előírásával logopédiai ambulanciákon, logopédiai óvodákban és iskolákban, logopédiai nyári táborokban egyéni és/vagy csoportos formában történik a beszédfogyatékosságtól, annak súlyosságától és egyéb – külső – körülményektől függően.
A beszédfogyatékosok döntő többsége teljesen rehabilitálható, másoknál a tünetek csökkenthetők. Akiknél nem érhető el tényleges változás a tünetekben, azoknál a beszédfogyatékosság elfogadtatásával segítheti a környezet a társadalomba való beilleszkedést.

Down syndroma

A Down syndroma a leggyakoribb kromoszóma rendellenesség. Ennek hátterében a 21-es triszomia rendellenessége, a kromoszóma törések és a tört végek összekapcsolódásának a rendellenessége áll. Magyarországon 1967-ben Budapesten kezdődött meg a foglalkozás nulla-hét év közötti gyermekekkel és szüleikkel. Először kötetlen beszélgetések formájában, majd később a gyermekek egyéni fejlesztése is elkezdődött. 1981-től a két-négy éves Down syndromás gyermekek részére óvoda előkészítő csoportot hoztak létre, s itt csoportos és egyéni formában is zajlottak a foglalkozások, ma már nyolc-tíz hónapos kortól foglalkoznak a gyermekekkel.

Epilepszia

Az epilepszia az agy különböző részeiben kialakult működési zavar következtében jön létre, azaz az izgalmi és gátló folyamatok egyensúlya felbomlik, és izgalmi túlsúly keletkezik.
A különböző gócokban zajló kisülések más és más tünet együtteseket produkálnak.
A betegség előfordulási aránya igen magas. A gyermek populáció 1%-a, a felnőtteknek pedig 0,5%-a epilepsziás. Magyarországon kb. 60.000 ember szenved ebben a betegségben, ebből mintegy 20.000 gyermek.

A betegség okai igen sokrétűek lehetnek, de két fő csoportba osztjuk őket:
- Származhat agyi eltérést okozó sérülésből, ami lehet akár külső trauma, de gyakoribb, hogy az agy egy adott területe nem megfelelően fejlődött – méhen belül vagy születés közben elszenvedett oxigénhiányos állapot, koraszülés okozta kisebb agyvérzés állhat pl. a háttérben.
- A másik esetben az epilepszia genetikai eltérésre vezethető vissza,finom agyműködési zavar. Ilyenkor az idegsejtek vagy az idegsejtek membránjai nem működnek tökéletesen. Ezek zöme kiskorban jelentkezik; és többségük a serdülőkorra megszűnik. mindenkiben van görcskészség, de a mértéke egyénenként más és más.
Beszélhetünk kis rohamokról és nagy rohamokról.
A kis rohamoknál nincs eszméletvesztés, itt pillanatnyi kihagyás, megállás figyelhető meg, de sokszor észre sem vehető.
A nagy rohamoknál az izmok megfeszülése, rángása, és eszméletvesztés is bekövetkezhet.
Újszülötteknél, csecsemőknél jelentkezhetnek olyan rohamok például, melyek során hirtelen felgyorsul a pulzus és kipirosodik az arc, aztán minden újra a régi lesz. Csak a vizsgálatok során derül ki, hogy nem szíveredetű betegség okozta mindezt, hanem epilepszia.
Mindkét oki forma kinőhető – az egyébként nagyobb számban előforduló, genetikai eredetű epilepszia gyakrabban, de időnként az agyi eltérés okozta betegség is. Előfordul, hogy valakinek születésétől kezdve van egy kisebb fejlődési rendellenesség az agyában, mely ugyanakkor csak öt éves korától kezd epilepsziát okozni, és tíz-tizennégy éves korában abbamarad a betegség, annak ellenére, hogy az eltérés továbbra is fennáll. Az un. görcskészség jellemzően a kamaszkor tájékán csökkenhet

Értelmi fogyatékosság

"Az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától - az első életévektől kezdve - számottevően elmarad, és emiatt az önálló életvezetés jelentősen akadályozott" Czeizel- Lányiné- Rátay (forrás: www.massag.hu, 2009) . A környezet érzékelése, a tájékozódás, az ingerek értékelése, a kommunikáció, az önálló döntéshozatal a fogyatékosság fokától függő nehézséget jelenthet az értelmi fogyatékos emberek számára.
Az értelmességet, amit azt pszichológiai tanulmányainkból tudjuk, különféle intelligenciavizsgáló tesztekkel mérjük és az IQ-ban (intelligencia quotiens) fejezzük ki.

Súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok
A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok az értelmi fogyatékosok olyan gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknél az agy súlyos és kiterjedt sérülése áll fenn. Általában a koponya és csontváz torzulásai, más fogyatékosságok is kapcsolódnak.
Az alapvető funkciók fejlődése súlyosan akadályozott. Az ülés és járás megtanulása nehézségekkel jár, a kialakult mozgások is gyakorlati rendellenességeket mutatnak.
Szociális magatartásuk fejletlen, erősen befolyásolja a kommunikáció korlátozottsága. Emberi kapcsolatok kialakítására, kooperációra korlátozottan képesek. Állandó ápolást, gondozást igényelnek. Életük fenntartása speciális szociális intézményi ellátással biztosítható.

Középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok
A középfokban sérült értelmi fogyatékosok fejlődése számottevően alacsonyabb szintű az átlagosnál, intelligenciájuk jelentősen sérült. A főtünethez kommunikációs, motorikus, emocionális és szociális zavarok társulnak, ezáltal többszörösen összetett fogyatékosságot mutatnak.
Gyakoriak a párhuzamos fogyatékosságok, amelyek az értelmi fogyatékosságot előidéző okkal, vagy egy fokozott megbetegedési hajlammal függnek össze.
A kognitív fejlődés a normálhoz viszonyítva jelentősen lelassúbbodott és behatárolt. A középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok tanulását a cselekvő – szemléletes felfogás és feldolgozás jellemzi. Beszédkommunikációs készségeik – tartalmilag, grammatikailag, szintaktikailag – erősen megkésve, szabálytalanul és hibásan alakulnak ki. Mozgásfejlődésüket a kisgyermekekre emlékeztető mozgáslefolyás, hiányos koordinációs képesség, tartási hibák jellemzik.
A felnőtt középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosoknak egész életükben közvetlen irányításra és vezetésre van szükségük, önálló életvezetésre nem képesek. A munkatevékenységben csak egyszerű részfolyamatokat tudnak elvégezni. A családban és az intézményi közösségekben megfelelő szociális magatartást mutatnak.

Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok
Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok olyan gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknél az intellektuális alulteljesítés öröklött vagy korai életkorban szerzett enyhe sérülés, és/vagy funkciózavaron alapszik. Nem mindig különíthetők el pontosan a gyengetehetségű épektől, illetve a mentálisan retardáltaktól.
Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlődése az épekétől kis mértékben tér el. Dominál a kognitív funkciók lassúbb és akadályozott fejlődése, emellett az extra-intellektuális funkcióban is jelentkeznek eltérések. Az enyhe értelmi fogyatékosság igen változatos képet mutat. A téri tájékozódás, a finom motorika, a figyelemkoncentráció, a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, a beszéd- és kommunikációs képesség, valamint a szociális alkalmazkodás fejlődésének zavara valamennyi enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosnál – bár eltérő mértékben és mindig egyedi kombinációban – általánosan megállapítható.
Pályára való felkészítésük részben vagy teljesen az épekkel integráltan történik. Döntő többségük mint segéd- vagy betanított munkás önálló életvezetésre képessé válik.

Érzelmi, akarati fogyatékosság

Fő tünet az érzelmi, akarati funkciók sérülése, ennek következtében válik sérültté a személyiségfejlődés, inadaptálttá a személyiség. Jellemzője a beilleszkedési, alkalmazkodási zavar.
Az érzelmi, akarati funkciók különböző súlyosságú sérülése jellemző klinikai képek: a neurózis, a pszichopátia és a pszichózis fő tünete.

Figyelemzavar

Lehet figyelemzavar hiperaktivitás nélkül, akkor ADD-ről beszélünk, és ha hiperaktivitással együtt jelentkezik, akkor AD/HD-ről beszélünk.
A figyelemzavaros gyermek jellemzői:
- figyelme könnyen elterelhető
- nem kitartó, de ha olyan tevékenységet végez, ami érdekli, akkor képes koncentrálni
- a lényeges dolgokra nem figyel, ami nem olyan fontos annál letapad
- nem tudja a megfelelő sorrendet betartani
- képtelen koncentrálni, nehezen emlékezik, beszéde előfordul, hogy összefüggéstelen
-nem szereti a napi rutin feladatokat elvégezni
- ha korlátokba ütközik dühös lesz, sírni fog.
Tünetei:
- a részletekre nem figyel
- figyelmének megtartása gyenge
- nem figyel a beszédre
- nem követi az instrukciókat
- nehéz a gyermek számára a tevékenységének megszervezése
- elveszíti tárgyait
- külső ingerek elterelik a figyelmét
- feledékeny a napi tevékenységben

Hallássérültség

Ez esetben a hallási analizátor különböző károsító okok következtében fellépő sérüléséről van szó, amely a beszéd normális fejlődését megakadályozza vagy hátrányosan befolyásolja.
Az analizátor sérülése azonban nemcsak a hallási funkció kiesését vagy gyengülését okozza, hanem a személyiségfejlődés egészét megváltoztatja. Ily módon a hallássérülés megbontja a pszichés jelenségek funkcionális egységét, a kommunikációs akadályok következtében a gondolkodási műveletek sajátosan szerveződnek, lecsökken és átalakul a külvilágról való információfelvétel, lelassul az ismeretszerzés, nehezítetté válik a szocializálódás. A hallási fogyatékosság foka szerint két nagy csoportot különítünk el:

1. nagyothallók (30-70 dB közötti hallásveszteség): enyhe vagy közepes fokú hallásveszteséggel rendelkező gyermekek, fiatalok és felnőttek. A nagyothallóknál a hallási analizátor károsodása az élet bármely szakaszában felléphet.
2. siketek (70 dB-nél nagyobb hallásveszteség): súlyos hallásveszteséggel rendelkező gyermekek, fiatalok és felnőttek. A súlyos fokú hallásveszteség alsó határa a hallási funkció totális kiesése. Valamennyiükre közösen jellemző, hogy a súlyos hallásveszteség már a természetes beszédfejlődés megindulása előtt, vagy annak megindulása időszakában lép fel.

Az információszerzés terén és a kommunikációban akadályozottak. Mozgás- és látószerveik épek. Gyalogosan és a tömegközlekedési eszközzel korlátozás nélkül tudnak közlekedni. A látható információk fokozottan szükségesek számukra. A hallássérültek számára a hangos információkat szöveggel, képekkel, fényjelzésekkel kell helyettesíteni, kiegészíteni. A kommunikációhoz gyakran segédeszközt, vagy személyi segítőt vesznek igénybe.

Halmozott fogyatékosság

Többféle fogyatékosság egyidejű jelenléte.
A társadalom mintegy 10 %-a olyan fogyatékos személy , akiknek a fogyatékossága állandó. Hátrányos helyzetű embernek azonban a társadalom mintegy 40%-a tekinthető. Hátrányos helyzetű emberek lehetnek az életkoruk, pillanatnyi helyzetük, betegség , baleset miatt csökkent mozgásszervi, érzékszervi, és értelmi képességgel rendelkező egyének: gyermekek, idősek, kisgyermekkel közlekedő szülők, átmenetileg egészségkárosodott emberek.

Hiperaktivitás

Magatartászavar, ami lehet önálló szindróma, de együtt járhat tanulási nehézségekkel is.5-6 éves kortól diagnosztizálható, ami a viselkedés 3 területén: - a motorium, az impulzivitás, és a figyelemzavar területén jelenik meg.
Tünetek az egyes területeken:
- Motorium területén elmondhatjuk, hogy a gyermek:
- megállás nélkül futkározik, s a bútorokat mászókának használja
- nem tud egy helyben megülni
- ha ül, akkor is izeg-mozog
- alvásnál sokat mocorog
- "olyan, mintha felhúzták volna".
- Impulzivitás:
- sokszor előfordul, hogy hamarabb tesz valamit, mint ahogy azt átgondolná
- sokszor vált egyik cselekvésből a másikba
- nem tudja a feladatait megszervezni
- fontos, hogy mindig ellenőrizzék
- nehezen várja ki a sorát akár egy társas játék során.

A figyelem zavara:
- előfordul többször, hogy nem tudja befejezni, amit elkezdett
- sokszor van olyan, hogy nem figyel oda
- figyelme könnyen elterelhető
- nem tud koncentrálni huzamosabb ideig olyan feladatra, ahol figyelni kell
- nem köti le a játék.

Hiperaktivitás két típusa:
- szituatív: a magatartászavar csak meghatározott körülmények között jelentkezik (otthon, iskola). Ok: nem megfelelő nevelési attitűd.
- valódi hiperaktivitás: magyarázat a személyiségben, temperamentumban keresendő. Egy ingerkereső magatartás.

Látássérültség

Itt a látási analizátor különböző károsító okok következtében fellépő sérülésével állunk szemben, amely az ember számára oly fontos vizuális tapasztalatszerzést teljesen vagy részlegesen megakadályozza.
A vizuális akadályozottság következtében a látás útján történő megismerés tökéletlenné vagy teljesen lehetetlenné válik: beszűkül, illetve megváltozik az érzékelési lehetőség, a mozgás és cselekvéskorlátozottság, a környezettől való fokozott függés stb miatt nehezítetté válik a szocializálódás.

A látási fogyatékosságnak a súlyosság foka szerint két nagy kategóriát különítünk el (A látás élességét (vizus = V) a Snellen-törttel fejezzük ki. Teljes látásnál a Snellen-tört értéke 5/5=1.):
1. gyengénlátás: az 5/50 és 5/15 Snellen-értékek közötti vizus Látásuk élessége a távolság növekedésével erősen csökken. Látómezőjük beszűkült. Tájékozódó képességük gyenge, a váratlan akadályokra érzékenyek. Hangok, hangjelek, színkontrasztok, geometriai alakzatok nagy segítséget jelentenek számukra.
2. vakság: 5/50 Snellen-érték alatt A környezet érzékelésében gyakorlatilag csak hallásra és tapintásra tudnak hagyatkozni.

A látási fogyatékosokat pedagógiai szempontból két nagy csoportba oszthatjuk:
1. a látó típusúak: a gyengénlátók általános iskoláiba kerülnek, ahol speciális szemüveggel és más eszközök segítségével, speciális eljárásokkal, látásukat igénybe véve (pl. síkírást tanulnak, látás útján olvasnak), végzik tanulmányaikat.
2. a tapintó típusúak: gyógyító nevelésben részesülnek, és a vakok általános iskolájában tanulnak. Ők látásukat már nem vehetik igénybe: a vakok és az ún. gyakorlatilag vakok vagy aliglátók (a fényérzékenyek, az ujjalolvasók és nagytárgy-látók). Speciális eszközökkel és eljárásokkal történik személyiségfejlesztésük, pl. tapintásos írást (Braille-írást, és az ún. pontírást és domború latin betűs írást) tanulnak, olvasni hasonlóan csak tapintásútján képesek.

Mozgáskorlátozottság

A mozgáskorlátozottság elsősorban a hely- és helyzetváltoztatás, valamint a manipulációs képességek zavarát, hiányosságát jelenti. Két nagy csoportjuk a
1. testi fogyatékosok: ide azokat a rendellenességeket soroljuk, amelyek nem idegrendszeri eredetű károsodások, hanem meghatározott fejlődési rendellenességek vagy balesetek következményei. Ide tartoznak a csonka vagy csonkolt végtagúak és a súlyos testi deformitásuk miatt mozgáskorlátozottak.
2. tulajdonképpeni mozgássérültek: az idegrendszeri eredetű mozgászavar jellege szerint lehet plégia (bénulás), amikor mozgásképtelenség lép fel, paresis (hűdés), amikor a mozgásképesség csökkent, és hypermotilitás (túlmozgás).

Sajátos nevelési igény

Magyarországon a közoktatásról szóló törvény 2003. évi módosítása vezette be a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló fogalmat. A 2007-es módosítás után a törvény 121. § (29) bekezdése szerint "sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az a gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakvéleménye alapján
• testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos;
• a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető, vagy vissza nem vezethető súlyos és tartós rendellenessége miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (például diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, mutizmus, kóros hiperkinetikus vagy kóros aktivitászavar)."
Ez jelöli meg azt a tulajdonságot vagy tulajdonságcsoportot, amely rászorulttá teszi a gyermeket a gyógypedagógiai ellátásra. Gyakran használják a "fogyatékos" megnevezést. Külföldön a szakmai és a hivatalos nyelv már nem a "fogyatékos" megjelölést, hanem a "fogyatékos emberek", "fogyatékos személyek", "emberek fogyatékossággal", "fogyatékossággal élő emberek" elnevezéseket használja.
A fogyatékosság jelentéstartalmát az ember testi, idegrendszeri, lelki, cselekvésbeli vagy szociális tulajdonságai területén lehet meghatározni.
A fogyatékosság fogalmának legáltalánosabb jelentéstartalma a biológiai állapot megváltozása, a testi, idegrendszeri tulajdonságterületek körében fennálló visszafordíthatatlan sérülés, károsodás, defektus.

A gyors urbanizáció, a modern nagyipari társadalom bonyolulttá váló életfeltételei, a válások nagy száma stb. miatt egyre nő az érzelmileg sérült, neurotikus, beilleszkedési zavarokkal küzdő inadaptált gyermekek száma, akik nem tudnak megfelelni az iskolai követelményeknek. Ezeken és a kedvezőtlen szociokultúrális hatások miatt tanulásukban és személyiségfejlődésükben sérült gyermekeken nem állapotjellegű (irreverzibilis) rendellenességek állnak fenn, hanem átmeneti és gyógypedagógia neveléssel jól korrigálható reverzibilis zavarok.

SPD szindróma

A megkésett idegrendszeri fejlődés jeleinek listája
- Jó intelligencia ellenére kognitívan, szociálisan, fizikailag alulteljesít.
- Későn tanul meg beszélni.
- Ágyba pisil 5 éves kora után is.
- Ujját szopja 5 éves kora fölött is.
- Felfordul a gyomra autóban, repülőn, hajón.
- Tériszonya, egyensúlyi problémái vannak.
- Nem képes nyugton ülni, maradni.
- Nehezen tanul meg biciklizni, úszni.
- Nehezen tanul meg olvasni, írni, számolni, szorozni-osztani.
- Nyújtott karral vagy görcsös tartásban ír.
- Szinte az asztalra fekve vagy fejét karjára támasztva, asztalra könyökölve ír.
- Nehezen tud nyomtatottról folyóírásra váltani.
- Nehezen tud számlapos órát leolvasni.
- Ügyetlen a testnevelésben (bukfenc, kézenállás, cigánykerék, kötélmászás, torna nem megy).
- Rossz a kézügyessége.
- Rossz a koordinációja.
- Nehezen tanul meg egyedül öltözni, gombolkozni, cipőfűzőt kötni, stb.
- Bilateralitás 8 éves kor felett is.
- Rossz szem-kéz koordináció.
- Hiányos vizuális észlelés (nem azt látja, ami előtte van).
- Beszéd- és artikulációs problémák.
- Fél szemét hajával vagy kezével olvasáskor, íráskor letakarja.
- Egy vagy mindkét lábát maga alá húzva ül.
- Sok orr-, fül-, gége és torokprobléma, gyulladás, gyenge immunrendszer.
- Váltakozó hiperaktív magatartás és teljes kimerültség ördögi köre.
- Túl lanyha, vagy éppen túl feszes izomzat (hipotónus/hipertónus), testtartási problémák.
- Problémát okoz a fogalmazás, tábláról másolás, tollbamondás, szövegértés.
- Fényre, hangra, érintésre túl érzékeny.
- Érzelmileg túl labilis, túl érzékeny, túl ijedős, könnyen "frászt kap" mindentől.
- Allergiákra hajlamos, egyes gyógyszerekre fordítva reagál.
- Rossz a szervezőkészsége.
- Pontatlan időben és térben.
- Stb.

Az idegrendszeri éretlenség óvodáskori tünetei

Az alábbi tünetek már az óvoda idején szembetűnők lehetnek, érdemes odafigyelni, hiszen minél előbb észrevesszük a problémát, és megfelelő terápiában részesítjük a gyermeket, annál jobb eredményeket érhetünk el.

Beszéd területén felismerhető tünetek:
- Megkésett beszédfejlődés.
- Diszgrammatika (pl.: evett - ett, játszott - játszta).
- Beszédritmus zavara (egyenetlen beszéd, nem érzékelhetőek a szóhatárok).
- Érdektelenség a mesék, a versek, a történetek iránt.
- Szegényes szókincs.
- Szerialitás zavara: sorrend, egymásutániság tévesztése (versmondás helytelensége, napszakok, napok, hónapok felcserélése).
- Zöngés-zöngétlen párok cseréje (pl. toboz - doboz, kép - gép, kéz - géz).
- Szómegtalálási nehézségek.
- Gyenge szövegemlékezet.
- Szegényes mondatalkotás.
- Új szavak megtanulásának nehézsége.

Mozgás területén megfigyelhető tünetek:
- Inkoordinációs nagymozgások: ügyetlenség, felesleges kapkodások, labilitás (sokat esik a gyerek, kiejt a kezéből tárgyakat, fordítva nyúl a tárgyakért).
- Kialakulatlan finommozgás (pl.: nem szeret rajzolni, gyöngyöt fűzni, görcsös ceruzafogás).
- Testséma hiánya, zavara (pl.: fülből kinőtt karral ábrázolja az embert).
- A mozgásban a ritmustalanság is megfigyelhető (pl.:az egyenletes ritmustaps is nehézséget okozhat).

Téri tájékozódás zavara
Szorosan kapcsolódik a mozgás fejlődésének hiányosságaihoz.
- Hiányos az irányok, a névutók használata, esetleg bizonytalan, vagy zavart (jobb, bal, föl, le, előtt, között stb.)
- Öltözködési gondok (gyakori a cipő fordított felhúzása - kacsaláb, a fűzés, a kötés, a gombolás súlyos nehézséget okoz)
- Síkban jobbról-balra, vagy lentről-fel húzza a vonalat, a köröket visszafelé rajzolja
- Tükörírás
- Rossz a tájékozódás időben is

Dominancia területén:
- Sokáig kétkezes (nem alakult ki a domináns kéz)
- Ellentétesen használja kezét, lábát (pl.: jobb kézzel rajzol, de bal lábbal rúg a labdába)
- Keresztezett dominancia. Vizsgálattal gyakran az is kiderül, hogy nem azt a szemét használja vezérszemnek, amelyik kezét, tehát ellentétes a szem és a kéz használata is. Az átállított kezesség káros hatása már köztudott.
- kétkezesség

Szociális területen megnyilvánuló tünetek:
- Nehezen illeszkedik be a közösségbe, "nincs barátja", magányos.
- Az óvodai beszoktatás nagyon elhúzódik.
- Nincs feladattudata, nincs szabálytudata.
- Nehezen viseli, ha nem ő nyer a játékban.
- "Rossz" gyerek. Folyton izeg-mozog, nem tud egy helyben megülni, esetleg állandóan beszél.
- Túl nyugodt, alig szólal meg.
- A tömeget lehetőség szerint kerüli.
- A hangos környezet zavarja. Befogja a fülét, "kivonul".
- Szoba- illetve ágytisztasággal gondok vannak. (Ötéves kor után is bepisil éjszaka.)
- Nyugtalanság, dekoncentráltság, változó teljesítmény, fáradékonyság, önbizalomhiány, befelé fordulás, agresszió stb.
- Tartós figyelemre nem képesek, figyelmük könnyen elterelhető.

A tanulási problémák

- Tanulási nehézség
Átmeneti időszakra vonatkozik, a gyerek egy ideig átlagosan teljesít, majd visszaesik.
Okai:
általános szociokulturális hátrány, betegség, hiányzások, rendszertelen iskolalátogatások,
az iskola és a tanítás didaktikai és metodikai hiányosságai, a gyermek pszichés problémái.
A tanulási nehézség megoldásában az értelmi sík kapja a vezető szerepet. Ha a tanulási nehézséggel küzdő gyerek nem kap megfelelő segítséget, a baj súlyosbodhat. Lehetséges megoldások: célzott korrepetálás, segítő fejlesztő oktatás, prevenció.
- Tanulási zavar
Intelligencia szint alapján lényegesen alacsonyabb tanulási teljesítmény, neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre, sajátos kognitív tünet együttessel. Az iskolai teljesítmény jelentős mértékben tartósan vagy időszakosan eltér az elvárttól egy vagy több területen. Jellemzője, hogy a teljesítmény kiesés elszigetelt területen jelentkezik, tünetei a tanulás egyes részterületein jelennek meg, különösen az olvasás, írás, helyesírás vagy számolás tantárgyakban. Egyéb tanulási területen jó eredmények is elérhetők, időtartamuk különböző lehet; fejlesztő foglalkozások, terápiás eljárások (pl. viselkedésterápia) szükséges, a szülővel együttműködő tanító munkáját más szakemberek is segítik (gyógypedagógus, terapeuta, iskolapszichológus).
- Tanulási akadályozottság
Tünetei generalizáltan, a tanulás minden területén átfogóan, súlyosan és tartósan jelentkeznek. Minden esetben hosszan tartó fejlesztő intézkedésekre, terápiás eljárásokra van szükség; ezt a feladatot gyógypedagógusok végzik elsősorban, munkájukat más szakemberek is segítik (szakorvos, szociálpedagógus, fejlesztő terapeuta). Tanulási akadályozottság esetén csökkent intelligencia szint (IQ: 50-75) mutatható ki.

 

©2019 Csigaház NCTA-2015-10986-G| Élettér Egyesület